Chris Cleave: London lángokban

Ezt a könyvet még akciósan, 500 Forintosan vettem meg néhány évvel ezelőtt, és néhány napja ismét a kezem ügyébe került. Ez volt az első olyan könyvem, amiről nem is sejtettem, hogy napokon át nyomot fog rajtam hagyni, frusztráltan, nyomottan, szomorúan fogom magam érezni.

Nos, tény, hogy nem kellemes témát dolgoz fel. Talán az egyik legszörnyűbb mind közül az, amikor egy édesanya nemhogy a férjét, de még a fiatal, mindössze 10 éves kisfiát is elveszíti egy robbanás során, és a könyvet is úgy kezdi, hogy Kedves Oszama...

Mind a 250 oldalával egy nyers, szókimondó mű, ami nem fél megosztani az anya érzéseit és gondolatait, nem fél trágár szavakat használni, vagy olyan meghökkentő helyzetek elé tenni az olvasót, aminek "bűvköréből" nagyon nehezen tud szabadulni. Talán azért is volt számomra pluszban nehéz téma, mert néhány éve tele van a létező összes híradó a terroristák újabb és újabb robbantásaival, képekkel, videókkal, amiktől az internetezők még annyira sem tudnak menekülni, mint azok, akik csak szimplán kikapcsolják a tévét.

A cselekménye nem volt valami komplikált, azonban az érzelmek és a gondolatok vittek és vittek a könyvben tovább, olyannyira, hogy néhány óra alatt elolvastam az egészet. Az a nyomor, fájdalom és súly ami az ember lelkére nehezedik közben... Nos, kétség sem fér hozzá, hogy zseniális mű, de csak erős idegzetűeknek ajánlott. Mert tényleg, de tényleg meg tud viselni, néha talán túlságosan hatás-vadász módon.